*

... ugyanis ma már november van, és a naplónak éppen két hete kellene íródnia. Akkor hoztuk el a tenyésztőtől Csipikét és Csupikát. A tenyésztő Gyálon él, én meg Zuglóban : a fuvart a barátnőm vállalta. Azt is ő találta ki, hogy csináljak blogot a madárkáimnak : tulajdonképpen nem kell mást tennem, mint ezután ide írni a neki szánt leveleket. Mivelhogy velem úgysem lehet másról beszélgetni hetek óta, csakis és kizárólag papagáj-ügyekről...

Így aztán nem is olyan nagy csalás, amit most művelni fogok : az elmaradt két hét bejegyzéseit idemásolom a madárkáimról szóló levelekből. Sőt - ha már így esett - a továbbiakban is megtartom a levélformát : ez az én igazi műfajom, imádok levelet írni. Ez a napló egy olyan levél lesz, ami mindenkinek szól, aki megtisztel minket azzal, hogy elolvassa.

ÉS AKKOR MOST PÁR SZÓT A FŐSZEREPLŐKRŐL...

Csipike pont olyan lett, amilyent elképzeltem magamnak : gyönyörű sárga kislány, bordó szemekkel. Ez utóbbi (a bordó szem) már csak ráadás az ő szépségéhez : ilyet magamtól nem bírtam volna kitalálni.
Csupika, a kisfiú sajnos nem sikerült kékre, pedig azt szerettem volna. Volt ugyan a tenyésztőnél egy édes kis kék-fehér fiúcska, de annyira pincurka, hogy még nem lehetett elhozni a szülei szárnyai alól.

Azt meg nem mertem kockáztatni, hogy menjünk vissza pár hét múlva érte. Nem beszélve a barátnőm benzinjéről, Csipi addigra megszokta volna, hogy csak az övé a kalitka, és jaj lenne aztán az újonnan érkezettnek !

Így be kellett érnem egy zöld Csupival - pont olyannal, amilyet a legkevésbé szerettem volna. Bántott is utána napokig a lelkiismeret, hogy szegény madárkámat kissé fanyalogva hoztam el - hát hiszen nem tehet róla az istenadta, hogy nem sikerült kéknek születnie. Amúgy pedig igazán gyönyörű kis babagáj...

HÁT AKKOR... VÁGJUNK BELE !!!

Lássuk az ide-oda küldözgetett levelekből, hogy mi is történt az én kis tollas gyerkőceimmel az elmúlt két hétben !

*