Végem van !!!

A kisszoba erkélyének az egyik hosszú virágládájában ott ül egy újabb Lujza !!!

Igazában nem a Lujza, hanem a Foltos felesége : egy nagy ronda szürke, akinek tavaly legszívesebben kitekertem volna a nyakát, mert nagyon sokat bántotta Benőkét és Döncikét.

Most meg itt ül és kotlik nekem…

NEM AKAROOOOOM !!!!!!!

Tőlem ugyan kotolhatna – de már tegnapelőtt hallottam a H. nénit morogni az erkélyen, hogy megint túl sok a galamb, és jaj, és juj, és borzasztó.

A fenének van kedve elölről kezdeni a tavalyi cirkuszokat !

Ugyanakkor mit csináljak a nyomorulttal ?

El csak nem üldözhetem !!!

Ráadásul egész héten baromi hideg lesz : meg fog fagyni itt nekem ez a szegény szerencsétlen !

Már csak ez hiányzott !!!

Na nézd !

Gondolom, baromira érdekel, mert más dolgod úgy sincs, de közlöm Veled, hogy most az egyszer rászántam magam a blogok listájának végigböngészésére.

Kíváncsi voltam, hogy mégis mekkora mezőnyben vagyok az akárhányadik helyen…

Nem is volt hülye ötlet (bár nagyon sokáig tartott megkeresni az utolsó oldalt), ugyanis kiderült, hogy az általam mindeddig hervasztónak ítélt helyezésemmel egyáltalán nem kell szégyenkeznem.

Pillanatnyilag a 62. oldalon vagyok fellelhető, az 1843. helyen a blogok abszolút sorrendjében.

Nem valami lelkesítő, ugye ?

De most már azt is tudom ehhez az infóhoz, hogy összesen 452 oldalnyi a blogok listája, és pontosan 13 544 darab van belőlük.

Azért így mindjárt más !!!

Akár az oldalszámból, akár a blogok számából indulok ki, mindenképpen azt az eredményt kapom, hogy benne vagyok a vezető 15 százalékban – ami szerintem egész elfogadhatóan hangzik.

Mindeddig azt hittem, hogy valahol szégyenletesen hátul kullogok…

Szó se róla : a Háziállatos cikk egy kicsit megdobta a látogatottságomat. Nem nagyon – de azért mégis. Azóta egyfolytában jövök fölfelé – csak el ne kiabáljam !

És persze írni se ártana – nem mindig csak FOGLALKOZNI a bloggal, írás helyett…

De mostanában se ihletem nincs, se jó képeket nem vagyok képes csinálni. Meg a madárkák sem produkálnak semmi olyasmit, amiből jó bejegyzések születhetnének.

A hiba persze nyilván nem bennük van, hanem én nem tudom meglátni a témát az apró kis megnyilvánulásaikban.

Megint nem értem szegénykéimet : délelőtt elkeseredetten követelték, hogy nyissam ki az ajtót és engedjem ki őket – de persze akkor nem lehetett.

Most meg már majd’ két órája várom, hogy kegyeskedjenek végre kirepülni, de eszükben sincs. Pedig már vacsorát is kaptak soron kívül, jóval hamarabb a szokásosnál, mert el nem tudtam képzelni, miért sírnak és veszekszenek, ha egyszer végre fény is van meg az ajtó is nyitva.

Minden hiába - különösebben a hami se vígasztalta meg őket.

Egymásnak magyaráznak : hol panaszkodnak, hol veszekszenek – de kijönni nem akarnak semmiképpen. Pedig holnap itt lesznek bezárva a sötétben reggeltől estig…

Ami a galambocskát illeti : egyelőre még nem kotlik, mert nincs alatta tojás – de a szándéka nagyon is egyértelmű.

Olyan átszellemült képpel ül a fészeknek kinevezett virágládában, hogy az eredmény nem is lehet kétséges. Hacsak bele nem szól valamelyik szomszéd…

Egyébként a fészek sokkal rendesebben elő van készítve, mint ahogy tavaly a Lujzáék csinálták : Lujzikám hozott ide három szál gazt, és ezzel a maga részéről befejezettnek nyilvánította a lakberendezést.

Foltos Papa és Szürke Mama ennél azért igényesebbek : alaposan kibélelték az egész virágládát vékony kis ágakkal és kórókkal. Fénykép még nincs róla, mert nem akarom elriasztani őket. Bár a Foltos nem fél tőlem, de a Szürke most nagyon kis esendő lett, mióta tojni készül.

Bezzeg tavaly nem félt gyilkolni Benőkét és Döncikét ! Valamelyiket ki is lökte a fészekből, mikor még repülni se tudott a kis drágám ! Most meg olyan ártatlan képpel ül itt nekem a virágládában, mintha mindig is imádtuk volna egymást… Pedig de sokszor üldöztem őt a söprűvel !!!

Mindegy – ha képes lesz megharcolni a szomszédokkal is, nem csak a többi galambbal, tőlem fészkelhet itt nyugodtan.

De olyan fejedelmi ellátást biztos nem fog kapni, amilyen tavaly Lujzikámnak kijárt – mert azért ez mégiscsak a Lujza erkélye, és egyáltalán nem örülök neki, hogy most a Szürke elüldözte őt innen.

Már tavaly is szörnyű harcok dúltak az erkély tulajdonjogáért - és már akkor is a Foltos meg a Szürke akarta mindenáron kilakoltatni szegény Jenőt meg Lujzát.

Úgy látszik, idén sikerült nekik… Nem is tudom, merre járhat a tavalyi kis családom. Már hosszabb ideje nem látom a négy közül egyiket sem. Bár Döncikét talán meg sem ismerném, de Benőkét ezer közül is, bármikor !

Akárhogy is : idén kicsit sem örülök a várható galambszaporulatnak.

Attól félek, hogy valamelyik szomszéd előbb-utóbb be fog szerezni valami madár-riasztót, és azzal nem csak a galambokat üldözi el, de esetleg megöli nekem Csipikét és Csupikát is, akik ugye nem tudnak elmenekülni.

Bele is pusztulnék…

De azért ahhoz sincs szívem, hogy elzavarjam innen a ronda Szürkét.

Tényleg nem tudom, mitévő legyek…

Hülye voltam, mert régen le kellett volna csupaszítanom a kisszoba erkélyét, sőt talán emezt is, hogy még véletlenül se legyen hol fészkelniük a szegény galambocskáknak. De most már késő bánat…

A pincurkáim meg még mindig nem repültek ki, pedig már legalább egy órája írom ezt a levelet. Lassan kénytelen leszek rájuk csukni az ajtót, mert ma nem maradhatunk fönt éjfélig, mivel holnap hajnalban kell kelnem. Hogy aztán hogy fognak elaludni szegénykéim az egész napos bezártság után, azt el se tudom képzelni.

Lehet, hogy a hintával van bajuk ?

Ha jól meggondolom, körülbelül azóta töltenek nagyon kevés időt az imádott ágaikon, mióta fölszereltem nekik a jó kis hintát, amit persze nem próbáltak ki még egyszer sem. Lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de az is lehet, hogy valamiért zavarja őket az a hinta. Ki lát bele ezekbe a pindurka kis fejecskékbe ?

Most viszont már befejezem a regényírást, mert még előttem a fürdőszobai műsor, és ha így haladok, nemigen fogok kiérni holnap időre a suliba, hiába ordítanak majd a vekkerek.

(2007)