Úgy tűnik, nem az én napom ez a péntek tizenhárom…
Hogy a suliba déli tizenkettő helyett reggel nyolcra kellett kimennem egy FÉLÓRÁS értekezlet miatt (hazajönni persze nem volt érdemes, mert több mint két óra az út oda-vissza), azt csak úgy mellékesen említem meg – Neked inkább azt akarom elmesélni, hogy idén valahogy nálam se stimmelnek a galamb-ügyek.
Napok óta nem volt lelkem idáig süllyedni, de ma mégiscsak elüldöztem szegény Szürkét egy percre a fészkéről, mert Pincurkát még nem volt szerencsém látni eddig, és már nagyon fúrta az oldalamat a kíváncsiság.
Hát most aztán láttam…
Bár ne láttam volna !!!
Pincurka egyszerűen nem született meg !
Incurka már ötnapos – Pincurka meg még sehol…
Szegény Szürke ! És szegény Foltos ! Pedig milyen hűségesen ültek végig a tojáskákon !
Szerencsétlen Incurka egyedül van – és még mindig csak a tojáskához bújik, mint a születése napján.
Nem is tudom, mi lesz így vele…
Meg fog fagyni, ha magára hagyják a szülei !
Tavaly Benőke és Döncike mindig szorosan összebújva, egymást melegítve aludtak – kilencnapos koruktól már éjszaka is egyedül.
De hát ezt a kis szerencsétlent mikor lehet majd magára hagyni ?!
Olyan rusnyácska szegény !!! És a könyökén mintha valami fejlődési rendellenessége is volna – legalábbis első döbbenetemben úgy láttam…
De ebben – remélhetőleg – nincs igazam, mert a tavalyi könyököcskék se voltak sokkal szebbek.
Na de MIKOR ?!
Nézd meg : elővadásztam Neked Benőkét és Döncikét – és azt hittem, elsírom magam. (Ezúttal azért nem komolyan…)
Incurka ma ötnapos.
Benőke és Döncike meg ilyenek voltak ötnapos korukban, ahogy két oldalt látod a képeken.
Ha kinagyítod és jobban megnézed : Benőkének már a szemecskéje is kinyílt. (Őt egy nappal előbb tojta a Lujza, de egyszerre születtek – viszont a különbség sokáig meglátszott köztük.)
Bizony : ők HÁROMNAPOSAN voltak ekkorák, mint ez a nyomorult kis Incurka ötnaposan. Azért ez baromi nagy különbség !
Négynapos korukra már szépen megfeketedett a kis seggecskéjük meg az egész testecskéjük – viszont bőven el voltak látva szép szőke sörénnyel.
Ez a szegény kis egyke meg még éppen hogy csak kezd egy kicsit sötétedni, hajacskája meg alig van.
Itt vannak a négynapos tavalyiak.
Ugye, hogy egész mások ?
Mind a kettő vigyorog, és láthatóan tökéletesen elégedettek a világgal.
Ez a kis Incurka meg riadt és bánatos – illetve semmilyen, mert annyira csecsemő még…
Borzasztó !!!
Nagyon bánt a dolog, mert persze az én hibám, hogy Incurka ilyen kis csökött a másik kettőhöz képest.
Jenő és Lujza versenygalamb-tápon éltek a költés első napjától fogva (láthatod a képeken, hogy a fiókák ágyikója vastagon van bélelve magokkal) – most meg nagy ritkán és reszketve, sutyiban szórok ki a Foltoséknak pár szem búzát meg a papagájok maradékát, mert félek a szomszédoktól és a rengeteg idegen galambtól, akik persze még mindig nem akarják elhinni, hogy bedugult a jó kis eleségforrás.
Nem is csak a szomszédok, hanem a fészek miatt sem akarok nagy forgalmat az erkélyre, mert hiszen úgy nem lehet költeni, hogy közben húsz másik galamb öli egymást az eleségért a szerencsétlen Szürke feje fölött. Viszont Incurkán meg is látszik, hogy a szülei éhesek – vagy legalábbis nincsenek jóllakva.
Különben nézd csak meg ezt a húsvét hétfői képet !
Ezen én úgy láttam, és úgy látom most is, mintha két fióka lenne a Foltos hasa alatt.
De akkor mi történt Pincurkával ?
Elvitte a szarka ?
És főleg : honnan lett az újabb tojás ?
A galamb csak kettőt tojik egyszerre…
Te nem úgy látod, mintha Pincurka is ott lenne ? Vagy az csak Incurka szárnyacskája ?
Fölzavarni akkor nem volt szívem a nagy galambot – meg azóta se, csak ma először.
Attól is meg vagyok rémülve, hogy talán beteg a Foltos vagy a Szürke, hogy ennyire nem jött nekik össze a gyermekáldás… Amúgy is egy frászban vagyok, és nemhogy a kisszoba erkélyére nem járok, de magába a kisszobába se nagyon – nehogy esetleg behozzak valami kórságot a picinyeimnek a galamboktól.
Viszont megette a fene az egészet, mert nézd csak, mi történt ma délutánra, mire hazajöttem !
Keletkezett egy tojáska a nagyszoba erkélyére is…
Akkor legalább csönd lesz végre – de amúgy kicsit sem örülök a dolognak.
Ki se merem nyitni majd most hetekig az erkélyajtót, míg ezek a kisgalambok is ki nem repülnek a fészekből… Pedig ha marad a meleg (vagy ne adj’ Isten, még fokozódik), akkor a picinyeimnek nemigen lesz elég már a konyhából való szellőztetés.
Tragédia…
De nem volt szívem KOMOLYAN rájuk ijeszteni és elzavarni őket, míg itt turbékoltak egymásnak hetekig. Most aztán itt az eredmény…
Nagyon szép kis tojáska – de a kedves szülőket nem is ismerem. Akit a képen látsz, az egy nagyon rokonszenves példány és egészen fiatalnak tűnik. Valószínűleg ő a mama – bár a viaszhártyájának a formája inkább fiús, így profilból.
Nem valami csúcsfotó, mert ugye köztünk van az ablak és a szúnyogháló.
Úgy látszik, az én galambocskáim ragaszkodnak a nevezetes napokhoz…
Nézd meg : Incurkát a tavasz első napján tojta a Szürke, és húsvét vasárnapján született meg ; ez az új tojáska meg péntek tizenharmadikán keletkezett, és május elsején lesz belőle kisgalamb.
Bizonyára tudják a madárkák, hogy egy szkleró vénasszonnyal állnak szemben, és igyekeznek megkönnyíteni a dátumok memorizálását. J J J
Hát ennyi volt mára az esti mese…
Csipikém is riogat ugyan már második napja (időnként olyan kis bágyadt) – de nagyon remélem, hogy csak viccel, és nem leszek kénytelen róla is regényt írni Neked…
Itt a vége, fuss el véle… Jó éjszakát, álmodj szépeket !
(2007)
Kommentek