Na persze…

Ugyebár akinek nincs szép új telefonja, az könnyen megy alukálni hajnali háromkor ! (Vagy még előbb is ?) 

Bezzeg akinek van, az nem ér rá aludni !!!

Az kivonul a konyhába, hogy a dögöcskéket ne zavarja (annyira…) és ájultan játszadozik a különféle beállításokkal. 

Nagyon kis okos a Motorola : tökéletesen világos (majdnem) minden – nem is értem, minek ide használati utasítás.

Kértem ébresztőt nyolcra : na nem azért, hogy tényleg föl is keljek olyan korán, csak hogy kipróbáljam, képes-e fölverni a kis drágám.

Majd velem fog aludni.

Nagyon szép kis ébresztőhangot választottam, meg persze a csöngetés se maradt az, ami volt. Szegény pipikék majd infarktust kapnak a hangjától, ha megszólal reggel. 

Gyönyörű karácsonyt csináltál nekem – és nem is csak ezzel a tíz karácsonyra szóló ajándékkal. Jól elvagyok egyedül is, de azért nagyon jó volt, hogy itt voltál. Így mégiscsak más az ünnep…Köszönöm. 

Látod, a hülye Murphy sose alszik : most az egyszer nem készültem a karácsonyra, lett is mindjárt vendégem. Máskor meg vagyonokat dobok ki az ablakon, hogy legyen mit az asztalra tenni, de a kutya se nyitja rám az ajtót…

Bevallom, volt is egy ilyen sunyi kis hátsó gondolatom, hogy hátha pont azért lesz jó ez a karácsony, mert nem csinálok belőle nagy cécót…

Idáig még bejött – pedig olyankor állítólag juszt se működik a Murphy, ha direkt számítunk rá. 

Na jó… Megyek én is tentikélni.

Mindjárt fél négy : senki se mondhatja, hogy nem élveztem ki kellőképpen a karácsonyestét.

Milyen sokára lesz újra…! De talán megérjük azt is… 

Pusssssz, majd dél körül jelentkezem, ha sikerül addigra fölébrednem, kackac. 

Szegény kis dögöcskék meg megint itt fognak árválkodni egész délelőtt, míg az öreganyjuk alszik. Olyan tündérek a kis drágáim : míg én föl nem ébredek, egyetlen hangjuk sincs, sőt a hintájukról sem jönnek le, pedig biztos éhesek. Tulajdonképpen olyan jól nevelt, alkalmazkodó kis madarak, hogy meg sem érdemlem őket. 

Na most már tényleg jó éjszakát.

Gyönyörű volt ez a karácsonyeste. A Jézuska biztosan jegyzi Neked…

Eléggé reszketve nyitottam meg a leveledet, hogy most majd vagy kikapok, vagy kiderül, hogy a frászt hoztam Rád – ugyanis reggel hatkor alighanem felhívtalak. 

Illetve nem én, hanem Mobilka… 

Én csak azt akartam megnézni, hogy hány óra van : négykor feküdtem, így hatkor menetrendszerűen fölébredtem, hogy meglátogassam a legkisebb helyiséget - de persze nem ébredtem föl teljesen, csak úgy félig kómában húztam elő Mobilkát a párnám alól, és kérdeztem tőle, hogy mennyi az idő.

Ő meg nem akarta megmondani.

Illetve mondta szegénykém, csak én nem voltam abban az állapotban, hogy megértsem.Állítom, hogy nem is voltam ébren – de azért elkezdtem össze-vissza nyomkodni Őkelmét, egészen addig, míg egyszer csak hallottam, hogy kicsöng.

Jajjjajjjajjjjj !

Azt se tudtam, mit csináljak vele hirtelen !!!!!!!! Alighanem rácsaptam a tetejét, és erre elhallgatott. 

Viszont ijedtemben fölébredtem (kétórás alvás után), és legszívesebben föl is keltem volna, mert úgy találtam, hogy kár alvásra pocsékolni az időt, mikor az embernek mobilja van.

Elég nehezen aludtam vissza.

Eszembe is jutott, hogy most aztán csörömpölhet nekem szegény majd nyolc órakor : maximum a szomszédok fogják hallani, meg persze szerencsétlen kis árváim, de én biztos nem. 

Mobilka azonban tudja a dolgát. 

Olyan kitartóan énekelt a fülembe reggel nyolckor, hogy igenis kénytelen voltam meghallani a hangját.

Persze észhez nem tértem, csak annyira, hogy leállítsam… Végképp nem emlékszem rá, hogy milyen módon fogtam be a száját – de valahogy biztosan, mert elhallgatott.

Alvás közben (!!!!!!) megint játszottam egy kicsit vele – aztán békésen szunyókáltam tovább.Ami még sose fordult elő : méltatlankodó csipogásra ébredtem, tíz óra tíz perckor. 

Gyorsan elláttam a dögöcskéket, elszívtam egy cigit – aztán láttam, hogy itt a levél, és letottyantam ide írkálni. Még a szemem sincs nyitva teljesen. 

Hogy átmenjek délután, az nem egy hülye ötlet : tényleg szívesen megnézném a karácsonyfát meg a kutyuskát. 

Ebédre semmiképpen sem mennék : van azért nekem is kajám, csak nem olyan szuper, mint a Tiéd. De igenis szeretném megkóstolni mindazt, amit magamnak bespejzoltam karácsonyra, úgyhogy én körülbelül akkor fogok reggelizni, amikor Te ebédelsz.

Úgy tervezem, hogy SZÉP NYUGODTAN csapok egy HATALMAS, ünnepi reggelit.

Majd egyszer… Mert még sehol sem vagyok. 

Amúgy is csak rövid időre mennék, mert délután itt már tök sötét van a szobában, és nem akarom, hogy szegény dögöcskék túl sokáig gubbasszanak nekem tétlenül.

Így is annyira sajnálom őket, hogy napok (vagy hetek ?) óta teljesen el vannak hanyagolva. Már szinte félnek tőlem, mint új korukban, annyira ritkán és keveset foglalkozom velük. 

Na futok, mert még a csipát se mostam ki a szememből, a galambocskáknak se adtam enni (elvégre karácsony van !!!!!!!!!!!!), és így aztán végképp nem lesz belőlem énekes halott se. Este lesz, mire túljutok a szertartásaimon – ha ugyan egyáltalán… 

Mobilka még édesdeden aluszkál a párnám alatt.

Megyek és felébresztem.

Pusssssssz !

Műsorváltozás !!!! 

Ma biztosan nem teszem tiszteletemet Nálad, mert D. Ági az imént telefonált, hogy átjönne karácsonyt köszönteni.

Még jó, hogy TELJESEN BIZTOSAN állította, hogy az ünnep két napján nem tud meglátogatni, mert más programja van…

Épp leültem a fotelba, hogy most küldök egy SMS-t, amikor láttam, hogy bejött a leveled. 

D.Ági úgy egy órája ment el : maradt utána néhány cukrászsütemény (de nem valami bombázók, csak olyan barnák inkább, amiket nem annyira szeretek) meg egy darabka diós bejgli – ha gondolod, Gáborka után még jöhetsz (jöhettek) elpusztítani. Meg még egy zsáknyi pogácsát is találtam itthon, ami tegnap nem jutott eszembe. 

A franciasalátát meg lehet még enni ma ? 

Pusssssz, majd küldök képeket a mai Nagy Zabálásról, mire legközelebb előkerülsz.

Pillanatnyilag úgy tele a bendőm, hogy nehezemre esik itt ücsörögni. 

A dögöcskék az Ágitól féltek – Tőled meg nem.

Légy büszke magadra !!!!!!!!!!!!!!!!!

 Még tizenegy óra sincs, de én már úgy meg vagyok halva, mintha hajnali három lenne.Úgyhogy ez most nagyon rövid levélke lesz.

A szegény dögöcskék is elcsöndesedtek végre (nagy nehezen), de most megint kezdenek mocorogni, hogy zörgök itt a billentyűkkel.

Megyek is gyorsan aludni, mielőtt kezdődik elölről a cirkusz. 

Pusssz, majd holnap jövök.

(2006)