Arany madárkáimat az imént megkínáltam a kezemmel – hát mit mondjak…? Nem örültek neki !
Azóta is felháborodottan mesélik egymásnak ezt a rettenetes katasztrófát.Pedig nem értem hozzájuk, csak tartottam az orruk előtt az ujjamat.
Na jó… Csipike lábát egy pillanatra megérintettem, hogy értse meg, mit akarok.De nem értette – illetve abszolút nem is érdekelte, mert addigra már teljesen kiborult ettől a méltánytalanságtól, hogy csak úgy betörtem a lakosztályukba.
Bezzeg ha a kölest cserélem, akkor akár hozzájuk is érhetek, el se mozdulnak a helyükről ! (Már feltéve, hogy éppen ott ülnek, ahova a köles lóg – de legtöbbször ott ülnek.)
Most pihegnek – egyem a pici szívüket !
Nagyon megviselhette őket, hogy fél percig bent volt a kezem ISMERETLEN CÉLLAL a kalitkában. Szegény Csupinak úgy vert közben a kis szíve, hogy szinte látszott. Csak úgy járt a kis bögyöcskéje le-föl !
Pedig sokszor az az érzésem, hogy vele könnyebben szót lehetne érteni – ha nem jönne azonnal Csipi, hogy megmentse tőlem.
Mindegy : úgy tűnik, egyelőre nem leszünk jóban. Talán majd az idő hoz némi változást. Ha megmaradnak és évek múlva is együtt fogunk élni, akkor azért már biztosan nem fognak rémüldözni a kezemtől.
Bár ki tudja ? Végül is nem minden papagáj szelídül meg… De azért ezek valamennyire meg fognak, remélem.
Most alszanak… Pedig még nem is rég ébredtek föl. Biztos őket is megviseli az eső. Most én se lettem élénkebb tőle – sőt legszívesebben mennék is vissza a jó kis ágyikóba.
Képzeld : ma a galambocskák ébresztettek !
Ez azért újság, mert itthon voltam egész héten, de EGYETLEN EGYSZER SEM fordult elő, hogy jöttek volna reggel rajcsúrozni. (Meg máskor se – legfeljebb egy-egy kóbor példány járt erre.)
Röhögj ki : szerintem beletörődtek, hogy egy héten egyszer van kaja, és IGENIS TUDJÁK, hogy mikor van vasárnap ! A galambok nagyon okosak – hiába mondja a szakirodalom, hogy alig van agyuk.
Ami a vekkerhez való szoktatást illeti : igazad van – már én is gondoltam rá, csak mindig elfelejtem.
Továbbá arra is megkérnélek, hogy napjában egyszer-kétszer hívjál föl telefonon (még akkor is, ha éppen nem vagyok itthon vagy nem tudom fölvenni), hogy szokják a telefon hangját, mert keddenként mindig kérek telefonos ébresztőt is. Viszont amúgy meg szinte egyáltalán nincs telefonforgalmam : szerintem két-három alkalommal hallhatták eddig a csörgést – de lehet, hogy még annyiszor sem.
Na most akkor búcsúzóul elmesélem még Neked a Sárga Boszorkány legújabb gaztettét.
Több levél aztán nem lesz ma (maximum esetleg még egy filmecske), hogy ne zörögjek itt a pötyögéssel a szegény gyerkőcöknek.
A legújabb sztorit nem fogod elhinni – én se hinném, ha nem láttam volna.Egyszerűen katasztrófa, hogy pont ezeket a legjobb pillanatokat nem lehet filmre venni – de hát nem lehet, mert ha meglátja a gépet arany Csipikém, azonnal szoborrá merevedik. Vagy legalábbis legtöbbször…
Na akkor most jól figyelj !!!
Az alapállás az volt, hogy ültek este a kedvenc botjukon, én meg a kalitka oldalánál álltam, pontosan szemben velük.
Már nem emlékszem, hogy miről beszélgettünk, mindenesetre egyszer csak kénytelen voltam rászólni Csipire, mert megint csipkedni kezdte Csupika lábát. Értette a kis disznó, hogy miről van szó : egy pillanatra abba is hagyta, de aztán kezdte megint.
Erre már hangosabban és mérgesebben szóltam rá. Arany Csipikém ekkor felöltötte legártatlanabb és legfigyelmesebb arckifejezését, félrehajtott fejjel egyenesen a szemembe nézett, mint aki issza minden szavamat – de közben a bal lábacskáját derékszögben fölemelte oldalra, és kezdte tolni vele Csupit lefelé a botról.
Érted ???
Oda se nézett !!!!!
Engem nézett figyelmesen, ahogy jólnevelt babagájhoz illik !!!
Ilyen a világon nincs !!!!
Persze hangosan röhögni kezdtem – de azért még jobban rákiabáltam, hogy mit csinál.
Ez már végképp sok volt az önérzetének. Sértett képpel felszegte a fejét és azonnal hátat fordított nekem. Nem is volt hajlandó visszafordulni, hiába szólongattam.
Átléptem a másik oldalra, ahonnan profilból láthattam : rögtön fordult ő is a boton, hogy megint háttal legyen. A fejtartása maradt ugyanaz, a képe pedig egy sértett császárnőé.
Elképesztő egy darab !!!
Sose fogom elfelejteni ezt a jelenetet, ahogy néz rám nagy illedelmesen, és közben Csupit tolja lefelé a kézként használt lábával. Fantasztikus volt !!!
(Ehhez tudnod kell, hogy a papagájok általában egy lábon ücsörögnek és egy lábon alszanak – a nagyobb testű és értelmesebb fajták a másik lábukat tényleg kézként használják.)
Kommentek