Megunva az újabban rendszeressé vált esti cirkuszokat, arany madárkáim ma kaptak még egy „rendes” hintát a kalitkába – vagyis olyat, ami fából készült, és a mérete is elég nagy.  

Annyira ugyan nem jó, mint az eddigi hálóhintájuk, mert az ülőkéje nem igazi faág, hanem csak egy esztergált rudacska – de ettől még a célnak megfelel : annak ugyanis, hogy a hisztis Csipinek legyen külön hintája éjszakára, ha éppen úgy hozza a kedve, és mégse kelljen egyiküknek se a kis műanyag hintán szorongani egész éjjel.

Mondanom sem kell, hogy az új hinta debütálása meglehetősen kudarcosra sikeredett : arany madárkáim órákig nem bírtak napirendre térni a botrány felett, hogy már megint valami újdonság került a kalitkába.

Ennél jobban már csak az háborította fel őket, hogy a piros műanyag hintát viszont elvettem tőlük, mert állítólag nem egészséges azon ücsörögni. 

Végül most mind a ketten az új hintán alszanak : az eddigi hálóhinta üresen árválkodik.Viszonylag hamar elcsöndesedtek és azóta is béke van : talán azért, mert ez a  hinta szélesebb, mint a másik. Jobban elférnek rajta – bár én amazon se láttam, hogy túl szorosan lennének.  

Persze azért a mai este sem múlhatott el harcok nélkül : a gyors elcsöndesedés csak onnantól értendő, amikor már mind a ketten az új hintán trónoltak végre.De addigra én már vagy háromszor beígértem Csipinek, hogy átrakom a kicsi kalitkába, sőt Csupikának is kilátásba helyeztem, hogy elverem a fenekét. 

Amikor leoltottam a kislámpájukat, Csipi azonnal a megszokott hintára vonult el aludni, Csupika meg persze követte, mint rendesen. Azaz követte VOLNA, ha Csipi nem hosszában terpeszkedik el az ülőkén.

De bizony úgy terpeszkedett. 

Csupika persze sírt és könyörgött, továbbá fel is mászott a hinta drótjára, hogy hátha mégis ki tud szorítani magának egy talpalatnyi helyet imádott Csipikéje mellett – de a nagy ragaszkodásért megint csak szitkokat és ütlegeket kapott cserébe.

A Sárga Fúria úgy lelökte szegényt, hogy csak úgy nyekkent. 

Ezt eljátszották vagy háromszor. 

Csipinek beígértem, hogy kitekerem a nyakát, Csupikát nem győztem vígasztalni – végül engedte szegény, hogy az ujjamon szállítva föltegyem az új hintára, ahol nem bántja senki. 

Azt már talán mondanom sem kell, hogy két percig se volt egyedül…

Amint észlelte Csipi kisasszony, hogy Csupikát szeretgetem és vígasztalom, rögtön nem kellett neki a régi hinta, amiért annyit harcolt, hanem jött ő is az újra, hogy ki ne maradjon valamiből.

Elképesztő egy perszóna !

Az a lehetőség meg se fordult a fejében, hogy most majd esetleg Csupika fogja őt lelökni… Pontosan tudja, hogy Csupinak szíjat hasíthat a hátából, a kis mafla rajongása akkor is kikezdhetetlen. 

Amúgy a délután nagy viháncolással telt.A gyerkőcök jobbnál jobb mutatványokkal szórakoztattak, én meg hálából hosszasan kínoztam őket a vakuval. Végre MAJDNEM sikerült repülős képeket is csinálnom.

(2006)