Délután végre megszületett a tegnapi nap krónikája.
Megtudhatod belőle, hogy gyakorlatilag megöltem a nagyszobát a dögöcskék (vélt) igényeinek megfelelően – ám teljesen hiába, mert ők köszönik szépen : nem óhajtanak megismerkedni a kalitkán kívüli világgal. Hiába volt nyitva órákig az ajtó : úgy láttam, inkább félnek tőle.
Ma meg megint meg vannak őrülve.
Csipi mint egy fúria : nyesi-vágja azt a kis szerencsétlen Csupit – de az meg olyan hülye, hogy megy utána mindenhova, mint az árnyék, aztán meg sírdogál és panaszkodik, hogy a Sárga Rém jól elveri.
A fenébe !!!!
Azt hittem, már túl vagyunk ezen a problémán, de ha így haladunk, lehet, hogy Csipike végül mégiscsak visszaköltözik Gyálra. Egyszerűen meg fogja ölni nekem Csupikát !
Bár ha visszavinnénk, annak is csak ugyanaz lenne az eredménye, mert akkor meg a bánatba pusztulna bele ez a hősszerelmes, hülye kis Csupi.
Már tényleg nem tudom, mit csináljak velük.
Most is az van, hogy Csipi tajtékzik, üti és tépi Csupit, ahol éri – az a kis szerencsétlen meg legbájosabb hangján nyugtatgatja és udvarol neki, ahelyett, hogy odébb menne és békén hagyná.
Tényleg az lesz a vége, hogy ki fogják nyírni egymást. 
Mert azért mostanában már az is előfordul, hogy Csupi a bűnös és ő bosszantja Csipit.
Na mindegy…
Még az sincs kizárva, hogy az állandó jelenlétem idegesíti őket hétvégenként – mert ugye ez nem az, amit egyébként megszoktak.
De ki tudja, hétköznapokon is mi minden történik itt, amíg egyedül vannak… Az, hogy én estefelé két jólnevelt madárkát találok a sötétben szunyókálva, még nem jelenti azt, hogy délután nem gyilkolják egymást.
Tényleg nehéz kenyér ez a babagájnevelés !
Nem elég, hogy annyi munkát adnak, amennyit magamtól el se tudtam volna képzelni, akkor még itt ez az állandó aggódás és idegeskedés, hogy mire jövök haza, vagy hogyan védjem meg őket egymástól. Pedig amúgy tíz centire el nem menne egyik a másik mellől !
Na jó… Mars a blogba !!!
Tekintsd meg, hogy mit műveltem a szobával – nincs kizárva, hogy teljesen fölöslegesen…
(2006)
Kommentek