REGGELI LEVÉL :

Madárkáim meg vannak őrülve. Olyan ricsajt csapnak, hogy az lassan már nekem is sok – nem beszélve a szomszédokról. 

Éjjel is magukon kívül voltak.  

Ami eddig még sose fordult elő : a teljes sötétségben is folytatódott a randalír, amikor már én is lefeküdtem.

Sőt ! Hajnalban arra ébredtem, hogy tépik egymást. 

Már a lefekvés előtt is nekem kellett megint leszednem szerencsétlen Csupikát a rácsról. Visszatettem szépen a saját (?) hintájára, és azt hittem, hogy végre béke lesz.

Nem lett : elalvás előtt többször is hallottam, hogy nagyon sír szegény – de úgy döntöttem, hogy nem csináltatok hülyét magamból, és nem keltem fel hozzájuk. 

Vagy az lehetett, hogy mégiscsak át akart mászni a Csipi hintájára, vagy a Sárga Boszorkány még a másik hintán se tűrte meg, pusztán a cirkusz kedvéért.

Lehet, hogy azt a pár kedveskedő szót sajnálta tőle, amit Csupika fülébe duruzsoltam, míg az ujjamon ücsörgött, amikor leszedtem a rácsról. Szegénykém megint nem akart az ujjamról átmenni a hintára…

Nagyon édi volt, ahogy közben panaszkodott nekem – de persze Csipi közben leggyilkosabb pillantásait küldözgette mindkettőnknek. Utána meg bizonyára leverte szegény Csupin, hogy tíz percig merészeltem vele foglalkozni.  

Pedig előtte (igaz, jóval előbb) ő is ült az ujjamon és ő is megkapta a maga udvarlás-adagját : nem is perceken, hanem legalább egy félórán keresztül.

De hát Csipinek ez tök mindegy : neki FOLYTON kellene a kényeztetés, ha éppen olyan a hangulata – leginkább pedig akkor, amikor éppen Csupi van soron. 

Nem tudom, mi lesz ebből… Olyan eddig még sose volt, hogy a sötétben is veszekedjenek.

Még majd tényleg kinyúvasztja a végén ez a Sárga Rém az én ártatlan kis mafla Csupikámat. 

Bár a fene tudja…

Most már sokszor nem tudom eldönteni, hogy melyik a hibás és melyik csinálja a cirkuszt. Csupi is harciasabb lett, mint volt, és néha bizony észreveszem, hogy ő bosszantja Csipit. 

De tegnap alighanem az volt a bajuk, hogy nem repülhettek.

Plusz rengeteg stresszt kellett kiállniuk a takarítás során, és nyilván bennük maradt a félelem feszültsége.

A jövőre nézve viszont ez elég tragikus, mert nem tudom garantálni, hogy mindennap lesz időm röptetni őket.

Hogy esetleg EZEN KÍVÜL mi bajuk lehetett az éjjel, azt el se tudom képzelni… 

Na jó…

Megyek a dolgaim után, mert nem lesz belőlem énekes halott se. Pedig ma már gyertyát is kell gyújtani, a röptetésre is kell vagy két órát szánni – nem is tudom, hogyan fog mindez beleférni a délutánba.

ESTI LEVÉL :

Végül meglett rendben a gyertyagyújtás meg még sok minden más is - kivéve megint a röptetést.

De ez most igazán nem rajtam múlt !!!

Nyitva volt az ajtó majdnem két órán keresztül, ám Csipi Kisasszonynak épp nem volt kedve kisétálni rajta.

Csupika szegény nagyon fel volt aljza és jött volna kifelé boldogan - de valahányszor túlságosan közel került a kijárathoz, a Sárga Őrmester mindig visszaparancsolta biztonságosabb környékre.

Végül belenyugodott a kis mafla, hogy ma valamilyen oknál fogva nem szabad repülnie, és a vége felé már legalább egy félórát töltöttek mindketten teljes csendben és mozdulatlanságban a nyitott ajtó mellett.

Az idő meg közben eltelt : eljött az a pillanat, amikor kénytelen voltam rájuk csukni az ajtót, mert most már hiába akarnának kijönni, nincs két-három órám arra, hogy felügyeljem őket.

Talán mondanom sem kell, hogy az addig csak gubbasztó Csipi, akiért már szinte aggódni kezdtem, abban a pillanatban föléledt, amint becsuktam az ajtót.

Azonnal ellenállhatatlan vágy ébredt benne a szabadság és a röpködés után - és persze nyomban le is verte szegény Csupin, hogy most már nem jöhet ki.

Azóta is megy a harc és a veszekedés - noha előtte egy hangjuk nem volt legalább félórán keresztül.

Rossz rágondolni, hogy milyen éjszakának nézünk megint elébe !

Nincs kizárva, hogy ha folytatódik a tegnap éjjeli cirkusz, Csipit egyszerűen kiveszem és átrakom a pici kalitkába - bár lehet, hogy akkor aztán végképp nem fog aludni egyikünk se egész éjjel... De legalább Csupikámat meg kellene védenem valahogy.

El nem tudom képzelni, miért nem óhajtott repülni ma a kisasszony.

Pedig előtte végig nagyon odavolt, amíg én előszobát takarítottam, hogy ő röpködni szeretne. Most meg megint odavan... Csak akkor nem akart repülni, amikor lehetett volna - egyébként mindig.

Lehet, hogy fél az adventi koszorútól ?

Délután látta égni a gyertyát : talán azt hiszi, hogy az bármikor meggyulladhat újra ?

Ha ugyan tudja egy ilyen tapasztalatlan kismadár, hogy mi az a tűz...

Vagy a szárítótól félne ?

Egy adag ruha itt szárad a konvektor előtt, mert holnap föl akarom venni : nincs kizárva, hogy a nagy sötét folt, ami a szárító a cuccaimmal, riasztja szegény madárkámat.

Bár mondjuk akkor Csupinak is illene félnie - de ő nem fél egyáltalán semmitől, kivéve Csipi kegyeinek elvesztését. Ha nem ripakodik rá többször is  a Sárga Boszorkány, Csupika vígan kirepült volna.

Hát szóval... nem könnyű !

Sose hittem volna, hogy a madárkáim fizikai ellátásán túl, a lelkükkel is ennyi bajom lesz.

(2006)