Tévedsz, Édes Barátnőm : amit a levelezés terén művelek, az nem több a soknál, hanem kevesebb a kevésnél, hehe… 

Amúgy nem fáradt vagyok (az már fel se tűnik), hanem hajszolt (és mellesleg bolond) : állandósult a totális időzavar, és azt se tudom, hol áll a fejem. 

Igaz, hogy az idén úgymond senki nem kap ajándékot – de aki mégis, az olyat kap, amivel rengeteg munka van (vagy olyat, ami még nincs megvéve, sőt ki sincs találva). 

Plusz a gyerekek nevében is kell ezt-azt csinálni a kedves szülőknek meg ennek-annak : állandóan jár a nyomtató (amitől a madárkák megőrülnek), és vagy tervezek, vagy nyomtatok, vagy vágok éppen valamit. 

A suliban holnap lesz a közös (felnőtt) karácsony – ennek következtében a tegnap estém úgy telt, hogy ment a nyomtató vagy másfél órán keresztül, közben csomagoltam az ajándékokat annak, akit volt szerencsém kihúzni, és mindehhez folyamatosan röpködtek a gyerkőcök a fejem fölött. Tiszta szélvihar volt a szobában. 

Csupika a névnapod örömére visszatalált egyedül a kalitkába : azóta is egyedül közlekedik oda-vissza, és baromira élvezi.Csipi persze erre nem képes (nem talál haza, bármennyire is igyekszik), és ettől teljesen ki van borulva : tegnap is szörnyű cirkusz volt este (illetve inkább már éjjel), mert kegyetlenül leveri Csupikán, hogy az tud valamit, amit ő nem. 

Most már teljesen átrendeztem az etető és gyümölcsös tálakat, hogy a lehető legtávolabb legyenek egymástól, de hiába : a Sárga Rém a leglelkesebb zabálását is felfüggeszti avégett, hogy Csupikát elzavarja a MÁSIK etető mellől.

Képes a disznó átrepülni a kalitka túlsó végébe, hogy Csupit megbúbolja – aztán máris megy vissza a saját tálkájához, mint aki jól végezte dolgát.

Erre bezzeg van szeme !!!

Úgy zabál, hogy az egyiket mindig Csupikán tartja. 

Az elalvás is egy rémálom volt megint : Csupinak a MÁSIK hintán sem volt szabad ülnie, mert Csipinek mindig pont az kellett, amelyiken Csupi ült.

Legalább egy órát kínlódtam velük lefekvés előtt, míg végre (úgy-ahogy) nyugalom lett – de persze amikor éjjel kimentem a slóziba, Csupikát mégiscsak a rácson nyomorogva találtam. Ott sírdogált szegény, jéghideg lábakkal – és megint nem akart az ujjamról átmenni a hintára. Szerintem félt, hogy mit szól hozzá Csipi – de akkor már nem szólt semmit, és reggelig békén hagyta Csupikát. 

Most megint nagy veszekedés van : el nem tudom képzelni, hogy mi baja a Sárga Szörnyetegnek.Pedig most már napok óta olyan béke és nyugalom volt, hogy nem ismertem a madárkáimra. 

Tegnap két és fél órát kint voltak és rengeteget röpködtek : azt hittem, ájultan esnek be a kalitkába és azonnal elalszanak. De nem… Régen volt ilyen szörnyű esténk, mint tegnap. 

Közben Csipihez el kéne hívni az állatorvost is : túlságosan hosszúak a karmai, le kell nyisszantani őket. Küldtem képeket, és a doktornő is úgy látja, hogy ideje a manikűrnek.

Csakhogy az állatorvos látogatására sem vagyok képes időpontot találni – és akkor arról még szó sem esett, hogy NEKI mikor volna jó.

(2006)