Arany pipikéim MA ELŐSZÖR kirepültek úgy a kalitkából, hogy én nem voltam jelen. Eddig hiába nyitottam ki nekik az ajtót : amíg én jöttem-mentem, bagóztam, rámoltam, sose jöttek ki – csak akkor, ha bejöttem és leültem a gép mellé.

Ma azonban nem győzték kivárni, míg elmosogatok, almát csinálok nekik és kirámolom a hűtőt, így nagy bátran nekivágtak nélkülem a világnak. De röpködni nem röpködtek egyáltalán : akárhányszor benéztem rájuk, illedelmesen ültek a nagy üveg váza egyik ágán, és meg se mozdultak vagy másfél órán keresztül. 

Mióta leültem a géphez, azóta csattognak a szárnyacskák : ugyanaz van, ami eddig is volt mindennap. Csupi már jönne haza, legalább ötször iderepült az ajtó melletti botocskára, de mindig hűségesen visszamegy szegényke Csipi Kisasszonyért.

Csipi viszont változatlanul nem képes hazatalálni.

Megpróbálta vagy háromszor az elmúlt negyedórában, de tök reménytelen : mindig visszaviszik a szárnyacskái a vázába.Majd mindjárt leveszem a nagy plüss papagájt – de nem nagyom bízom benne, hogy a probléma ily bagatell. 

Most viszont abbahagyom, mert muszáj írnom az állatorvosnak.

Kedves Doktornő ! 

Elnézését kérem, hogy egész héten nem reagáltam a hétfőn küldött válaszlevelére : egészen péntekig bizonytalan volt, hogy a jövő héten nem kell-e kint maradnom valamelyik nap a suliban még a szokásosnál is tovább, így nem tudtam, hogy mit írjak.

Most se nagyon tudom – noha az már eldőlt, hogy mindennap hazajöhetek a szokott időben. 

Igazság szerint zavarban vagyok, mert úgy érzem, egyrészt nevetséges, másrészt disznóság a Doktornőt idebolondítani egy látogatásra ilyen banális butaság miatt, mint a karomvágás.

Még ha meg is fizetem a fáradságát : egy kirándulást a délutáni csúcsban a város másik végére egyszerűen nem lehet megfizetni. 

Viszont ha nem hívom el, akkor meg mi lesz Csipikével ? 

Olvastam is, meg mondták más papagájosok is, hogy nem olyan nagy dolog az a madármanikűr – de hiába nem nagy dolog, ha egyszer a hideg kilel még a gondolatától is annak, hogy megpróbálkozzam vele én magam.

Legalább először mégiscsak valami szakembernek kellene csinálnia, hogy eltanulhassam (???????) a technikát. Bár a vaksi szememmel meg az aggodalmas lelkemmel szerintem ilyesmire eleve alkalmatlan vagyok… 

Szegény Csipi most már gyakorta rágicsálja a karmocskáit, és sokszor ok nélkül mérges vagy rosszkedvű – ilyenkor mindig bánt a lelkiismeret, hogy talán fáj neki vagy kellemetlen az a sok hosszú karom. 

Nem tudom, mennyire sürgős az ilyesmi – azt meg pláne nem tudom, belefér-e még egy zuglói látogatás karácsony előtt a Doktornő életébe. 

Az én munkabeosztásom sajnos olyan, hogy a napomnak pont a legértékesebb része vész el : általában fél tizenegy körül megyek el itthonról, és szerencsés esetben ötre érek haza. Kivétel a kedd, amikor egész napos vagyok, vagyis elmegyek már reggel hétkor.

A héten (azaz jövő héten) még négy napot dolgozunk : pénteken nálunk már nem lesz tanítás. Ha vállalná a Doktornő, hogy egy ilyen kis apróság miatt hajlandó meglátogatni minket, akkor a fentieket kéne figyelembe vennie az időpont megválasztásánál. Sajnos nálunk olyan nincs, hogy szabadság vagy szabadnap : nekünk csak akkor van szünetünk, amikor a gyerekeknek.

Amúgy nekem természetesen bármilyen időpont megfelel – csak az iskolához vagyok kénytelen alkalmazkodni. 

Ha viszont nem vállalja a Doktornő, hogy egy ilyen méltatlan feladat miatt átbumlizzon a városon, akkor hálás lennék valami tanácsért, hogy ki máshoz fordulhatnék (bár nemigen szeretnék máshoz fordulni). 

A barátnőm már felajánlott egy fuvart a saját állatorvosukhoz (nekem nincs kocsim), de nem akarnám szegény Csipit még azzal is kínozni, hogy neki kelljen elmennie valahova.

Azért egy kismadár mégsem kutya…

Mire odaérnénk, már nem lenne szegénykém se eleven, se holt – Csupi meg közben el is pusztulna bánatában, ha itt hagynám egyedül a lakásban.Vagyis nekünk mindenképpen olyan ember kellene, aki házhoz jön. 

Legjobban persze azt szeretném, ha a Doktornő jönne el hozzánk. Hogy mikor, az nekem teljesen mindegy (leszámítva az iskolát) : azt a Doktornő tudja, hogy mennyire sürgős vagy nem sürgős egy ilyen karomvágás – amúgy meg természetes, hogy én alkalmazkodom. 

Durván az Örs vezér tér környékén lakom (IKEA, Sugár, Árkád és hasonlók) – ha aktuális lesz, majd elmondom pontosan. 

Kívánunk további szép és békés napokat az adventi készülődéshez : 

B. Á. és a madárkák

(2006)