December 22., este
Kedves Doktornő !
Nagyon köszönöm az aranyos kis lapot a karácsonyi jókívánságokkal.
A Megamadár undoksága maximálisan érthető : bizonyára kedveli az ünnepi meglepetéseket, és most rossz néven vette, hogy Csipike és Csupika ajándékát csak úgy az orra alá dugták, két nappal előbb.
Hát akkor mit fog ő bontogatni a karácsonyfa alatt ??!! A szárnyait ???
Csippentyű egész délután fájlalta a lábacskáját : folyton eldugta (amúgy a másikat szokta), és olyan jó kislány volt órákon keresztül, hogy már komolyan aggódtam érte.
Vígasztalni hiába próbáltam : szóba sem áll velem. Ha beszélni kezdek hozzá, azonnal hátat fordít.
Este viszont szinte még ki se nyitottam az ajtót, máris kirepült a kalitkából, és haladéktalanul folytatta az ágak meghámozásának kemény munkáját a nagy üveg vázában.
Miután én este kilencig takarítottam !!!!
Akár kezdhetném elölről !
Hogy miért jobbak az ágak hámozva, mint hámozatlanul, azt persze nem tudom – de én csak egy elkorcsosult szárnyatlan vagyok, aki már azt se volt képes megérteni, hogy a létrácskáknak és etetőcskéknek miért jobb a kalitka padlóján, mint az oldalain.
Ezeket a dolgokat csak Csipi Madár tudja…
Amikor az első létrát földhöz vágta úgy este tizenegy óra tájban, akkor végre megnyugodtam, hogy most már talán megmarad.
Amikor pedig a sírdogáló Csupit lezavarta a SAJÁT hintájáról, mondván, hogy ma éjjel ő akar azon aludni, akkor megállapítottam, hogy arany madárkám teljesen egészséges.
Még egyszer köszönöm a mai látogatását, és nagyon remélem, hogy azóta az én képeslapom (vagy mim) is megérkezett.
És persze még egyszer : BOLDOG KARÁCSONYT !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
B. Á.
December 23., délelőtt
Most elmegyek vásárolni (jobb későn, mint még később), aztán majd valamikor írok.
Teljesen el vagyok keseredve és nincs is kedvem semmihez, mert Csipi még mindig nagyon bágyadt, és úgy tűnik, hogy nincs jól – bár az este (illetve éjjel) már feléledt egy kicsit.
A francba !!!
Jó kis karácsonyt csináltam neki is meg magamnak is – pedig én csak jót akartam…
A doktornő AMÚGY tényleg nagyon rokonszenves, de láthatóan nincs gyakorlata karomvágásban – és ezt talán tisztességesebb lett volna megmondani.
Ha jól látom (az este készült képeket még meg se mertem nézni), az ötezresemért nem csak egy szenvedő madarat kaptam az örökmozgó Csipi helyett, hanem ráadásul nem is lett levágva minden karmocskája.
Nem is egy, hanem kettő kimaradt – de ezt majd csak akkor hiszem el, ha a fényképek is bizonyítják, mert szabad szemmel nem látom elég jól a helyzetet.
Mindenesetre nem mondta a doktornő egy szóval sem, hogy nem jutott a dolog végére. Pedig nincs olyan sok ujjacskája egy madárnak, hogy ne lehessen megszámolni…
Nyilván az történt, hogy miután belevágott az egyik karmocska érzékeny részébe, szegény Csipi eldugta a lábacskáját és nem adta elő többet. (Teljesen be tudja húzni a hasa alá, a tollai közé, mintha nem is lenne lába.)
Na szóval : nincs kedvem semmihez. Már tegnap akartam vásárolni, de nem bírtam rávenni magam, hogy itt hagyjam szegény kis boszikámat, mert akkor még nagyon odavolt.
Többek között zabálni sincs kedvem, így aztán nehéz nekivágnom a vásárlásnak. Pedig mégiscsak kellene, mert nincs itthon szinte semmi ennivaló.
Igaz, hogy úgyse jön ide senki, úgyhogy teljesen fölösleges ebből az egészből nagy gondot csinálni – de azért valamit csak kéne zabálnom nekem is az ünnepek alatt…
Na mindegy…
Ha sikerül, hamarosan útra kelek, és vagy két-három órára biztosan eltűnök.
Pussssz, legyen jó napod !
(2006)
Kommentek