Na most már tényleg Te jössz – egészen addig, míg el nem parancsolnak a gép mellől a madárkák. Most ébredeznek : úgy látom, ők sincsenek egészen észnél, és nekik sem akaródzik megkezdeni a napot.
Rólam meg már ne is beszéljünk…!
Szegény pindurkáim megint élvezhették reggel hosszú perceken át a hat darab vekker plusz Mobilka ordítását : hallottam én, hogy visítanak az órák, de nem voltam képes annyira magamhoz térni, hogy megmozdítsam a kezemet és leállítsam őket. Igazán csak Mobilka hangjára ébredtem föl
Már amennyire… Mert úgy száz százalékig szerintem még most sem vagyok ébren – több mint két órával a fölkelés után.
Idáig jutottam - aztán mindenféle más történt, és eltelt másfél óra.
Most meg már megint nem a levélírással kellene foglalkoznom…
Túl vagyok a reggelin és madárkáim is táplálkoznak : akkora volt a hangzavar az utóbbi félórában, amekkora ritkán szokott lenni – aztán szégyenszemre kiderült, hogy csak a reggelijüket követelik.
Nem akartam elhinni, hogy ez a baj : a készülődő esőre magyaráztam a dolgot, amitől Csipi mindig hisztis lesz és agresszív – hiszen tele a kalitka jobbnál jobb falatokkal ; az nem létezik, hogy éhesek legyenek.
De közben mégiscsak gyanakodtam, mert ismerem már a hangjaikat, és Csupika most kifejezetten az éhezős hangján sipítozott bele a világba.
Igazam lett : mióta enni kaptak, azóta csönd van.
Hogy az én kis drágáim teli tálak mellett eleségért zokognak, az úgy lehetséges, hogy KISSÉ el vannak kényeztetve és KISSÉ válogatósak.
Sajnos mind a ketten egy bizonyos fajta magocskát szeretnek borzasztóan : az eléjük rakott magkeverékek addig felelnek meg nekik, amíg ezt az imádott magjukat megtalálják benne. Viszont ez pont egy olyan mag, ami az olcsóbb keverékekben egyáltalán nem fordul elő, és a drágábbakban is elég kevés van belőle.
A múltkor a Lakomásokkal már próbáltuk kitalálni, hogy mi lehet ez : vettem is külön fénymagot náluk, mert ott az üzletben úgy láttam, hogy talán az lesz a kitüntetett magocska.
De sajnos mégsem az.
Most legutóbb azt ókumláltuk ki (már nem tudom, melyik üzletben), hogy ha nem fénymag, akkor a muhar lehet a kedvenc (ki a bánat tudja, mi az a muhar ?!) - azt viszont külön nem lehet kapni, vagy ha lehet is, a boltos se látott még olyat.
Így aztán nem tudok a picinyeim kedvére tenni…
Persze biztos nem véletlen, hogy az imádott magocskájukból minden keverékben csak kevés van : valamiért nyilván nem ajánlatos abból túl sokat enniük. De azért én vennék nekik külön is, ha rájönnék végre, hogy egyáltalán mi ez – hadd örüljenek, ha egyszer ezt imádják annyira !
Elvégre én is zabálom a csokit, pedig tudom, hogy nem kéne…
Megint abba kell hagynom, mert kicsit korábban szeretnék indulni, hogy suli előtt még be tudjak vásárolni Csillaghegyen.
Hazafelé kár lenne ilyen butaságokra pocsékolni az időt, amikor a pindurkáim várnak, és ráadásul még szerda is van, ami azt jelenti, hogy kalitkát kell takarítanom. Nem túlságosan vonz ez a perspektíva – de bár már ott tartanánk !!!
Minden percért kár, amit nem a dögöcskékkel töltök.
Most már Csupikától is rendszeresen kapok puszit – bár azért arra mind a ketten figyelünk, hogy Csipi Kisasszony ne legyen a közelben.
Ha a Boszorkány jelen van, Csupika nem mer puszit adni – de nem is tehetné, mert ha Csipi észreveszi, hogy mi készül, azonnal közénk veti magát, és Csupikát kegyetlenül leszidja, meg persze le is löki onnan, ahol éppen ücsörög.
Most viszont már tényleg rohanok. Ha így folytatom, el fogok késni vásárlás nélkül is.
Olyan vagyok, mint akit fejbekólintottak. Nehezemre esik nyitva tartani a szememet, és alig mozognak az ujjaim a billentyűkön.
Remek nap elébe nézek…!
Majd jól elejtem valamelyik gyereket…
Pusssssz – remélem, Te jobban bírod az éppen aktuális frontot, és senkinek se fogod a fülébe tömni az amalgámot, ami már nem amalgám, tudom.
Majd este jövök – ha bele nem pusztulok a kalitkatakarításba.
(2007)
Kommentek