Még mindig nem vagyok itt teljesen : két takarítási hadművelet között engedélyeztem magamnak annyi szünetet, amíg lefut egy gyorsmosó program a gépben. 

Igaz, hogy ezt az időt is ki tudnám tölteni hasznosabb tevékenységgel, de most már úgy találom, hogy jár nekem egy órácska nyugalom, miután reggel óta meg nem álltam egy percre sem. 

Leszámítva a pontosan délben elfogyasztott hatalmas reggelit…

Addigra már túl voltam egy igen alapos kalitka-takarításon, meg a tegnap itt-ott felejtődött karácsonyi ingyom-bingyomok eltüntetésén. 

Most már (talán) elmondhatom, hogy tényleg elmúlt a karácsony a Padlizsán utcából.

A hangulatom ennek megfelelő : a dekoráció minden darabját úgy tettem vissza a helyére, mintha a saját temetésemre készülnék. Mert hát ki tudja, lesz-e módom még jövőre is elővenni mindazt, amit most elpakoltam ? 

Ráadásul most itt vannak a dögöcskék is…

Ők vajon megérik-e a következő karácsonyt ?

Vagy addigra még többen leszünk ?

Ki tudja, mit hoz ez az új év…?

Elvégre azt se gondoltam volna tavaly ilyenkor, hogy idén papagájok társaságában tüntetem el majd a karácsonyfát… 

Ha hiszed, ha nem : arany pincurkáim nagyon is zokon vették a fa leszedését ! 

Amikor felállítottam és feldíszítettem három héttel ezelőtt, végig ott ücsörögtek a fejem fölött a kedvenc ágaikon, és le nem vették a szemüket a készülő karácsonyfáról.

Később is, végig a három hét alatt, nagyon szerették nézegetni a fényeit és a díszeit, bár rá nem repültek, neki nem ütköztek egyetlen egyszer sem. 

Tegnap viszont hiába hívogattam őket : jó sokáig tartott a karácsonyfa leszedése és összehajtogatása dobozképes méretre, de végig ez alatt a rengeteg idő alatt bent búslakodtak a kalitkában az én kis drágáim, pedig nyitva volt az ajtó.

Nem óhajtották végignézni a karácsonyfa elpusztítását… 

Állítom, hogy közben szomorúak voltak : csöndben kuksoltak a helyükön órákon keresztül – ami egyébként abszolút nem jellemző rájuk.

Nyilván az én hangulatomat vették át, de akkor is döbbenetes volt az élmény, hogy két ilyen vacak kis madár ilyen mértékű empátiára képes. 

Bármennyire is nevetséges (talán…) : nekem így most nem is volt ANNYIRA rossz élmény a karácsonytól való búcsúzkodás.

Ez minden évben nagyon megvisel – de idén annyival jobb volt, hogy nem egyedül kellett megbirkóznom a gyászos hangulatommal, hanem közben végig vígasztaltam szegény kis árváimat, mintha ők lettek volna bánatosak, nem én.

Valószínűleg ettől lettek aztán TÉNYLEG szomorúak. Nem is repültek ki se délután, se este. 

Sajnos lejárt a mosógép és vele együtt a levélírásra szánt idő : össze kell vakarnom magam, hogy abszolváljam a következő feladatot. Majd talán este még jövök – de addig rengeteg dolgom van.

(2007)