Kedves H. ! 

A Háziállat Magazinból indulva jutottam el az Ön honlapjáig, melyet óriási élvezettel, ámulva olvasgattam órákon keresztül. Mielőtt bármi mást mondanék, ismeretlenül is gratulálok mind a honlaphoz, mind az életformához, amit kialakított magának. 

B. Á. vagyok, ötvenes gyógypedagógus, aki a képen látható két kis hullámos gazfickót nevelgeti október vége óta. A gyönyörű sárga kislány Csipike, a pincurka zöld kisfiú Csupika. Ha hinni lehet a tenyésztőnek (és miért ne lehetne ?), pár nap különbséggel egyidősek a madárkák, és karácsony körül voltak négyhónaposak. 

Ahhoz képest, hogy életemben először határoztam el magam állattartásra, egész jól mennek a dolgok a picinyeim körül – ám a takarmányozásukkal kapcsolatban nem tiszta a lelkiismeretem. 

Többféle magkeveréken és almán éldegélnek a kis drágáim (meg persze mézes karikákon és különféle jutalomrudakon), de zöldeleséget mindezidáig nem kaptak, noha tudom, hogy azt is kellene enniük. 

Éspedig azért nem kaptak, mert egy mindentudó kolléganőm eltiltott az ilyen-olyan levelek etetésétől, mondván, hogy ezekben a nagyüzemi zöldségekben annyi a nitrát, amennyi egy ilyen pici madárnak már pont elég a mérgezéshez. Mivel nem értek hozzá, a biztonság kedvéért inkább elfogadtam a véleményét útmutatásnak.

Igazság szerint ez a kolléganőm is említette a búzacsírát, mint zöldeleséget, de valahogy nem vettem komolyan. Most már viszont komolyan veszem, miután az Ön honlapján is ugyanezt olvastam.

Mivel azonban nincs gyakorlatom az ilyesmiben, szeretnék föltenni egy-két buta kérdést, mielőtt rászánnám magam a csíráztatásra. 

Körülbelül hány napig kell a búzát áztatni ahhoz, hogy elérje a megfelelő méretet és állagot ? 

És ha már elérte : úgy adom a madárkák elé, ahogy van (magostul), vagy levagdosom a búzaszemekről magát a pici csírát, és csak azt tálalom fel nekik ? 

És milyen gyakorisággal ajánlatos ilyen csírácskákkal is etetnem őket ?

(Ha ugyan hajlandók lesznek megkóstolni… Az almára is csak többheti hiábavaló könyörgés után bírtam rábeszélni őket.) 

Végezetül pedig az ülőbotokkal kapcsolatosan is szeretném tanácsát kérni : a gyümölcsfaágakon kívül milyen fák ágai  alkalmasak még arra, hogy a madárkáim minden veszély nélkül rágicsálhassák őket ?

Hallottam még a nyírfát és a nyárfát, meg talán a fűzfát, ha jól emlékszem – Ön tud esetleg egyéb fákat is, amelyek garantáltan nem mérgezőek ? 

Sajnos Csipikének máris gondjai vannak a karmocskáival, sőt talán a csőröcskéjével is – pedig feni szegénykém szorgalmasan, mégis nagyon nő neki. 

Ha ideje engedi és válaszol a kérdéseimre, azt már előre is nagyon köszönöm.

B. Á.

(2007)