HTML

BABAGÁJ-BLOG

Hogyan lesz a babagájból mamagáj és papagáj ? Két papagájgyerek és a gazdi lankadatlan erőfeszítései, egymás megszelídítésére.


sajat_3.jpeg

*

A kép csalás
(a méreteket illetően),
de mi vagyunk rajta,
az igaz.

 

A bejegyzések dobozában
(itt följebb)
mindig csak az utolsó
húsz mesét látjátok.
A többit keressétek
az időrendes
tartalomjegyzékben
(egy dobozzal lejjebb).
A tartalomjegyzék 
általában
nem naprakész,
de ami hiányzik belőle,
azt megtaláljátok még itt,
az utolsó húsz között.

Kommentek

Látogatók

 

07-01-22_1.jpgNa - ez megint nem jött össze. 

Épp nekiduráltam magam, hogy végre megpróbálok összeütni valami levélfélét, amikor megszólalt a dög telefon, és W. Ágika szóval tartott egy jó órán keresztül. 

Egyébként sem tudom, mi van velem : már a grafomániám is elhagyott.

Amint veszed észre : napok óta nem vagyok képes egy normális levelet összehozni.

Blogocskáról meg már ne is beszéljünk ! 

Egyszerűen nincs türelmem írni...Pedig jobbára itt ülök a gépnél, de mindent csinálok, csak azt nem, amit kéne.

07-01-22_2_jav.jpgPapagájos oldalakat olvasgatok, vagy a Háziállat Magazint, vagy (ami a csúcs) a saját régi leveleimet.

Hát most mondd meg...!

Normális az ilyen ?

Ahhoz is lusta vagyok, hogy a gondolataimat összegereblyézzem... Illetve nincsenek is gondolataim. 

Szöveg helyett kapsz képecskéket : én ugyan KISSÉ szakadt vagyok rajtuk (mint hétvégeken mindig), de a madárkák szalonképesek. A kolléganőm csinálta őket, amikor tegnap átszaladt egy kis időre délután.

07-01-22_3.jpgElsősorban persze puszis képeket szerettem volna, és lett is volna mit fényképezni, de a leányzó mindig elbénázta a megfelelő pillanatot.  

Na jó...

Szégyenszemre megyek mindjárt aludni. Baromira idegesít, hogy holnap nagyon korán kell kelni. Amúgy különösebben nem is vagyok álmos (csak töttyedt), pedig amikor hazaértem, legszívesebben azonnal elaludtam volna. 

Nem tudom, szegény dögöcskék mit fognak szólni a korai lefekvéshez - bár őket amúgy is ágyba szoktam parancsolni tíz óra körül.  

Valami sokat nem röpködtek ma, bár az ajtót azonnal kinyitottam, amint hazaértem - de jó darabig még a konyhában volt dolgom, és addig ki nem jöttek volna világ kincséért sem, míg be nem jöttem ide melléjük, és le nem ültem a helyemre, a gép elé.

07-01-22_4.jpgMikor az Ági hívott, és én odaálltam a telefon mellé, ahol ők nem láthattak a szekrény tetejéről, szinte azonnal visszarepültek a kalitkába, és megint nem jöttek ki addig, míg le nem ültem a gép mellé. 

Hát hallottál már ilyet ?! 

Az én madárkáim csak úgy tudnak röpködni, ha a gazdi veri a számítógépet.

Ezt még valahogy nem írta le eddig a szakirodalom... 

Na megyek és szétcsapok köztük, mert már megint kezdődik az esti cirkusz. Nagyon élnek a kis drágáim... 

Holnap ronda hosszú nap lesz - ne várj tőlem semmit !

(Nem mintha a rövidebb napokon olyan termékeny lennék mostanában...)

 

 

(2007)  

 




Szólj hozzá!







A bejegyzés trackback címe:

https://csipicsupi.blog.hu/api/trackback/id/tr7514683490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása