Hihihi, hahaha, hehehe !!!
Holnap nem megyek dódozni !
De nem ám !!!
A drága jó szerelők csináltak nekem szabadnapot !
(Szegény kis váltóm…!!!)
Átjöttek a mesterek (két darab : egyszerre be se fértek a fürdőszobába), egy ideig sírdogáltak a mosógép fölött (ugyanis az egyszerűség kedvéért keresztülhajoltak rajta), majd felállították a diagnózist, miszerint a helyzet nem reménytelen, de a megoldás hosszabb időt vesz igénybe, ezért ma már nem fognak hozzá. (Úgy hét óra körül lehettek itt.)
Beígérték magukat holnapra : majd „valamikor a nap folyamán”. Csak annyit sikerült kiszednem belőlük konkrétan, hogy délelőtt tíz előtt biztosan nem jönnek.
Továbbá önkritikusan a lelkemre kötötték, hogy ha délig nem jönnének, akkor szóljak át értük (a közvetlen szomszédomnál dolgoznak már második hete), mert esetleg megint megfeledkeznek rólam, mint ahogy tegnap is megfeledkeztek.
Ez utóbbit be se kellett volna vallaniuk, mert a szomszédhoz sem érkeztek meg tegnap addig, amíg én délelőtt itthon voltam. Úgy látszik, arról is megfeledkeztek, hogy egyáltalán dolgozniuk kell…
Naná – mert a lakás bérlője éppen vidéken volt. Ezt onnan tudom, hogy ma összefutottunk a lépcsőházban, és szó esett a szerelőkről.
Végül is így kerültek ide hozzám mégis : a szomszédasszony megígérte, hogy majd átzavarja őket este. Nekem meg volt annyi eszem, hogy a biztonság kedvéért megint megbeszéltem a váltómmal és a főnökömmel, hogy holnap itthon maradhatok, ha szükség lesz rá.
És mit ad Isten ?
Szükség lett !!!
Őszintén szólva baromira drukkoltam, hogy így legyen – de magamtól nem tettem egy lépést sem ennek érdekében, mert félek, hogy megbüntet a Jézuska.
Pedig a váltóm felajánlotta a szülői értekezlet után hazafelé, hogy maradjak itthon akkor is, ha nem feltétlenül szükséges – de én ilyet sose mernék csinálni.
Mindazonáltal lehet, hogy így is megbüntet a Jézuska, mert az utóbbi néhány órában úgy eltaknyosodtam és berekedtem, hogy lassan nem ismerek magamra.
Más se hiányozna, mint hogy beteg legyek – bár egy kis dagonya persze rám férne, az biztos.
Csipike miatt is aggódom : punnyadtnak ugyan egyáltalán nem láttam egész este, viszont most a lefekvésnél még a szokásosnál is hisztisebb volt, előtte pedig szabályosan FÜRDÖTT az itató edény vizében – és ilyet eddig még sose csinált.
Mikor már ötödször lökte le szegény Csupit hol erről, hol arról a hintáról (mert mindig pont az kellett neki, amelyiken Csupika ült, noha megvan mind a kettőnek a saját hálóhintája, és még véletlenül sem alszanak egymásén) – na szóval : mikor már elegem lett a gonoszkodásából, akkor az ujjamra vettem szépen, hogy beszélgessünk egy kicsit.
Jó sokáig ült az ujjamon (nagyon szeret rajta ülni, de csak este, lefekvés előtt hajlandó), és éreztem közben, hogy a lábacskája jó meleg. Később Csupikát is dajkáltam egy kicsit (őt csak vígasztalásul), és az ő lába kifejezetten hideg volt.
Most aggódom, hogy Csipi talán lázas, azért kívánta meg a füröszkélést, ami egyébként a hullámos papagájnak nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé.
Igaz, Csipi sok minden egyebet is művel, ami nem jellemző a fajtársaira – de azért ez a téli fürdés mégiscsak aggaszt egy kicsit.
Tegnap különben úgy lett, ahogy megjósoltam a telefonban : arany madárkáim órákig nem repültek ki, míg én tettem-vettem a konyhában és telefonáltam itt mellettük – viszont AZONNAL szárnyra keltek, mihelyst leültem a géphez és elkezdtem kattogni a billentyűkkel.
Hogy miért csak így érzik magukat biztonságban, nem tudom.
Ugyanakkor ma kirepültek abban a percben, amint kinyitottam a kalitka ajtaját – pedig ma is csak később ültem le a géphez.
Ha nem volna lehetetlen, azt mondanám, hogy TUDJÁK, mikor van szerda – ugyanis akkor van a heti második takarítás a kalitkában, és azt persze utálják. Féltik nagyon az édes kis lakosztályukat.
Azt hiszem, itt van vége mára a mesének…
Egyre álmosabb vagyok és egyre jobban folyik az orrom – alighanem ideje aludni menni.
Különben is zavarom a gyerkőcöket a kattogással, mert hiszen ők már egy órája alszanak – illetve hát aludNÁNAK, ha hagynám őket.
Mindjárt rakok be képecskéket ide a szöveg közé, hogy ne kelljen fáradnod a mellékletként való megnyitogatással. Igaz, hogy így viszont jóval kisebbek a képek – és nagy kérdés, hogy a hülye FREEMAIL egyáltalán úgy tálalja-e majd Neked a levelet, ahogy én innen útjára eresztem.
A képeket ma este csináltam, míg vártam a szerelőket.
(2007)
Kommentek