(Válasz a tenyésztő feleségének)

Kedves K. ! 

Köszönöm a Blogocskához írt kommentet. Mindig nagyon örülök, ha valaki megjegyzést fűz az irományaimhoz vagy a képekhez, mert e nélkül olyan ez a blogosdi, mintha a falnak beszélnék… 

Hogy a kalitkában béke honol, azt éppen nem állíthatom : Csipi kisasszony változatlanul egy raplis boszorkány, szegény Csupika meg csak csendesen sírdogál és eltűr mindent, mert imádja az ő sárga angyalkáját. 

Az angyalka most éppen kiszórt a frissen takarított kalitka szép tiszta papírjára egy egész etetőnyi apróra vágott almát – igaz, hogy így ő se ehet belőle (mert a kalitka aljába le nem mennének világ kincséért sem), de a cél az volt, hogy Csupi se ehessen, és ennek érdekében lemondott a kis drágám a saját részéről is. 

Meg persze nekem is kijárt még ennyi büntetés a kalitkatakarításért meg a porszívózásért, amit mindketten nagyon zokon vesznek mindig – de csak Csipike áll érte bosszút. 

Azt hittem, már kvittek vagyunk, mert amint befejeztem a porszívózást, Csipi Madár azonnal a földhöz vágott gyors egymásutánban három vödröcskét (hogy a negyedik hogy úszhatta meg, nem tudom), így egyszer már megkaptam a büntetésemet a takarításért. 

Nem tudom, mit tartogat még számomra a kis drágám – de alighanem van még valami a tarsolyában, mert dúl-fúl és üldözi Csupikát. Fogalmam sincs, mi borította ki ennyire. Talán röpködni szeretne még egy kicsit, de most már nem lehet, mert késő van. Amikor lehetett volna, akkor bezzeg nem akart kijönni Őnagysága… 

Így is kint voltak ma órákon keresztül – tegnap meg szinte egész nap. Mindig így van, ha itthon vagyok és megtehetem. Hétköznapokon sajnos csak estefelé engedhetem ki őket, napközben raboskodniuk kell, aminek nem túlságosan örülnek. Általában öt és hat óra között hagyják el a lakosztályukat, és úgy este fél tízig, tízig kint vannak. Hazamennek aztán szépen maguktól, mert tudják a rendet, és persze meg is éheznek addigra. 

Hála Istennek : Csipike nehéz természetén kívül nincs velük a világon semmi baj. Igazán jólnevelt, fegyelmezett, szófogadó kis madárkák. Csipike nagyon okos, Csupika nagyon kedves, és mind a kettő nagyon ügyes meg bátor. 

Beszélni nem beszélnek, bár folyton jár a csőröcskéjük – sejtettem, hogy így lesz, mert hiszen miért is akarnának emberül beszélgetni, ha egyszer van kivel papagájul társalogniuk. 

Azt hiszem, alapvetően jóban vagyunk (már nem csak én imádom őket), ugyanis mindketten adnak puszit az orromra vagy az ujjamra, ha kérem, és a kezemen ücsörögni is szeret mind a kettő (főleg Csipike). Igaz, hogy egyelőre csak kalitkán belül, és lehetőleg a lefekvés előtti sötétben. 

A madárkák képeit nem csak a blogban, de a Háziállat Magazin FOTÓJÁTÉK-ában is megcsodálhatják. (www.haziallat.hu) 

Nagyon büszke vagyok, mert összesen négy képet küldtem be róluk februárban, és abból három (!!!) bekerült A SZERKESZTŐSÉG KEDVENC KÉPEI közé.

Szavazni is lehet a képekre, de sajnos a szavazás rendje számomra felfoghatatlan: épp ma írtam egy háborgó levelet ezzel kapcsolatban a Szerkesztőségnek – úgyhogy talán már nincsenek is bent a képeim a kedvenceik között, hahaha !

Januárban is küldtem be egy kazal képet, és azok közül is bekerült néhány a kedvencek közé – már nem emlékszem, hogy mennyi, de kettő biztosan. 

Most viszont abbahagyom a firkálást, mert le kell fektetnem lassan a gyerkőcöket. Csupika már nagyon álmos hangon panaszkodik valamiért. 

Szeretettel üdvözöljük az egész családot : 

Csipike, Csupika és Ági néni

(2007)