Hát most nézd meg, mit talált ki megint ez a lökött madár !
Úgy döntött, hogy elbontja a házat.
Valahol csak el kell kezdeni – ezért egyelőre a festéket rágcsálja, meg alatta a tapétát.
A vaksi szememmel én észre se vettem, hogy mit művel – fényképezni meg nem fényképeztem őket az ágakon már napok óta. Csak a tegnapi képeken vettem észre, hogy a falamnak már annyi…
Azt hittem, hogy teljesen friss rombolást fedeztem fel – ám figyelmesen visszanézve a múlt héten készült képeket, azt kellett látnom, hogy bizony régebben kezdődött a falbontás, csak nem vettem észre, mert akkor még a képeken se volt feltűnő.
Most viszont már kénytelen vagyok látni a valóságban is, bármennyire is rossz a szemem.
Hát hallottál már ilyet ?!
Tele a kalitka mindenféle csőrkoptatóval, és akkor az én szegény kis elhanyagolt madaram kénytelen a falat kaparni, ha kurtítani szeretné a csőröcskéjét !!!
Vagy a meszet kell beszereznie pont a falfestékből, mikor többféle madárhomok és kagylócskákkal, csigácskákkal dúsított eleség áll rendelkezésére a kalitkában !
Ilyen a világon nincs !!!
Ilyet csak Csipi Madár bír kitalálni !
Kreatívnak kreatív a kis drágám, az biztos !
Továbbá szorgalmas is. Most már, hogy belejött az új mesterségbe, úgy jár a falat kaparni, mintha fizetnék érte.
Fantasztikus sebességgel, módszeresen cincálja a tapétát : ha hagynám, szerintem egy hét alatt meg is hámozná a szekrény mögötti falat.
Persze nem hagyom : miután észrevettem, hogy mi folyik a hátam mögött, egy darabig figyeltem a szorgos munkálkodást, majd sürgősen kijjebb húztam a vázát a szekrény tetején, hogy az ágakról ne lehessen elérni a falat.
Csak láttad volna azt az égig érő elkeseredést !
Arany madárkáim teljesen elhervadtak, hogy elrontottam a jó kis játékukat. Elveszetten, unatkozva ücsörögtek még egy ideig, aztán hazavonultak a kalitkába, mert az ágakon már nem volt mivel játszani.
Komolyan mondom : sajnáltam őket.
De hát mindennek van határa (vagy legalábbis kellene, hogy legyen) : a szoba azért mégiscsak az enyém elsősorban, és mint ilyennek, meg kellene őriznie emberi hajlék jellegét.
Arról nem beszélve, hogy a Diszperzit meg a tapétaragasztó sem kifejezetten madáreleség…
***********************************************************
Képzeld : ma már Csipike is mászkált a kezemen !
Nem bírta tovább a kis disznó, hogy ez a Csupi kiváltsága.
Mit mászkált ?!
Úgy belejött, hogy le se akart menni rólam !
Baromira meg volt sértve, mikor végül kimenekültem és rájuk csuktam a kalitka ajtaját : kapkodott a kezem után és dugta ki a fejét a rácson, hogy MÉÉÉÉÉG !!!
Persze ő nem puszikat dobál az ujjaimra, mint Csupika, hanem csíp és harap, méghozzá kegyetlenül.
Magyaráztam is neki szép nyugodtan, kérlelve, szenvedő hangon, hogy ezt nem szabad csinálni, mert ez a Maminak fáj.
Hallgatott a kis drágám figyelmesen, oldalra billentett fejjel, teljes odaadással, mint aki mérlegeli az álláspontomat – aztán ugyanúgy csípett, mint addig.
Pedig ő is tud nagyon finoman, gyöngéden puszit adni, ha akar. De ma nem akart…
Meg is rémültem utóbb, hogy Csupinak akár a lábacskáját is le tudja harapni, ha egyszer olyan kedve lesz.
El nem tudod képzelni, milyen éles a csőröcskéje ! Egy tűhegyes harapófogó – és hozzá baromi ereje van a kisasszonynak. Maradandó sérüléseket szereztem általa a kezemre – viszont Csipikémet maradéktalanul boldoggá tettem. Végre törleszthetett a sok porszívózásért meg kalitkatakarításért.
Na jó…
Most már tényleg rohanok az egyéb dolgaim után – pedig még volnának mesék a tarsolyomban.
Lassan le is kéne feküdni, mert sajnos elég korai időpontot adott holnapra a doki – én meg nem mertem tiltakozni.
(2007)
Kommentek