Kedves Zs. !
Tegnap reggeli levelét köszönöm, de meglehetősen elkeserített vele.
Csak nem akar ez a lökött madár tényleg tojni ?
Hiszen azt is Ön mondta, hogy ilyen fiatalon akár bele is halhat !
Tragédia…
Természetesen azonnal felvettem a kapcsolatot az állatorvosunkkal, ő meg egy neves madárspecialistával az Állatorvostudományi Egyetemen : elvben tehát tudjuk, hogy mit kell csinálni, ha baj lesz – csak azt nem tudom, akkor hogyan mentem meg Csipit, ha épp olyankor jön rá a tojhatnék, amikor én nem vagyok itthon.
Erre a hétre szabadságoltam magam (elkapott a ronda vírus, és a doki simán megszavazott nekem egy kis betegállományt), de a jövő héten már dolgoznom kell, és akkor bármi megtörténhet…
Maradjak itthon madárápolási táppénzen ???
A dokival talán még el is lehetne intézni…
Mellékelten küldök újabb képecskéket Csipikém fenekéről : ezek tegnap délután és este készültek.
Tegnap (hála Istennek !) nagyon is élénk, sőt kifejezetten rossz volt a Kisasszony egész nap – most viszont nyugtalannak látom, és mintha panaszkodna is valamiért.
De persze nagyon is meglehet, hogy csak én zakkantam meg, és belemagyarázok mindenféle szörnyűséget szegénykém viselkedésébe.
Borzasztó… Az ember csak aggódik, és nem tudja, hogy mit tegyen.
Mindenesetre legyen szíves megnézni az újabb seggecskéket – és ha úgy látja, hogy tojáska van készülőben, akkor talán legjobb volna Csipit még időben kórházba vinni.
Vagy nem ?
Hogy ott mindjárt kéznél legyen a segítség, ha szükséges…
Csupi meg majd belehal a bánatba, ha elviszem mellőle Csipikét.Tényleg nem tudom, mi lenne a legjobb…
El vagyok keseredve – már előre.
Bele is pusztulok, ha itt hagy minket ez a ronda kis boszorkány.
Szeretettel üdvözöljük az egész családot :
Ági néni és a madárkák
Gyönyörű virágszálaim olyan ricsajjal vannak ma szinte egész nap, hogy az már határozottan aggasztó a szomszédok szempontjából.
Biztosan velem veszekszenek, hogy reggel óta csak a gépet verem, ahelyett, hogy velük játszanék. Unatkoznak a kis drágáim – pedig kint vannak állandóan.
Csipi Kisasszony most már nem bánná, ha egész nap mást se csinálnék, csak etetném vele a kezemet. Kalitkán kívül még nem mer rámászni (csak az egyik lábacskájával), de kalitkán belül le nem szállna róla világ kincséért sem.
Szegény Csupi most már nem is ülhet a kezemre (pedig vagy két héten át csak ő merte ezt megcsinálni), mert Csipi azonnal leveri onnan.
A kezem az övé és kész !
Csupikának ott semmi keresnivalója !
Pedig én fordítva jobban szeretném, mivel Csupika csak táncikál a kezemen és puszik tömkelegével halmozza el – Csipi meg cafatokra tépi az ujjaimat a csőrével.
Persze neki most mindent szabad (nem mintha valaha is érdekelte volna, hogy mit szabad és mit nem), mert nem győzöm félteni szegénykémet, és ehhez képest tök mindegy, hogy kissé rojtos némelyik ujjam.
Hadd örüljön a kis boszorkány !
Inkább zabálja szét a kezemet, csak beteg ne legyen nekem !!!
Nem is papagáj ez a lány, hanem minimum vércse !
Reggel kicsit aggódtam megint, mert úgy láttam, hogy nyugtalanabb és mérgesebb a szokásosnál (még a szokásosnál is !!!) – de aztán később esett az eső, és akkor megnyugodtam, mert eső előtt Csipike mindig megbolondul.
A tenyésztőnek tegnap megint küldtem seggecskés képeket : még mindig nem tud állást foglalni így a látvány alapján : azt mondja, hogy nem biztos a dolog, de ne is aggódjak olyan nagyon, mert ezek olyan jól tartott madarak, hogy az se lenne csoda, ha Csipi simán megtojná a tojáskáit.
Én meg inkább arra gyanakszom (kezdettől fogva), hogy Csipi nem is annyi idős, amennyinek mondják… Rákérdeztem többször : állítják, hogy a madárkák pár nap különbséggel egyidősek – de Csipi első perctől fogva sokkal nagyobb, ügyesebb, okosabb és életrevalóbb volt, mint Csupika.
Persze ez sok mindentől függhet, tudom…
El ne kiabáljam : szépséges boszorkányom egyelőre nem úgy viselkedik, mint aki halni készül. Meg nem is úgy, mint egy leendő komoly családanya…
Rossz, mint az ördög – és pillanatnyilag ennek baromira örülök.
Na jó… Megkegyelmezek Neked és abbahagyom.
Megyek REGGELIZNI J J J !!!
Este fél hétkor már ideje – nem ?
Ma még nem ettem mást, csak egy Ischlert.
Pussssz – remélem, jól telt a napod.
(2007)
Kommentek