Tudom, hogy egy rohadék vagyok, de egyszerűen nincs időm írni. Vészesen fogy a betegállomány (egyébként betegebb vagyok, mint az elején), és még vészesebben fogy a napok száma, ameddig még használhatom az IconLover-t, ugyanis az csak harminc napig ingyenes.
Éjjel-nappal kurzorokat gyártok, mert persze mindig rájövök valamire, hogy hogyan lenne még jobb – de hát ez baromi munka (egyetlen kurzorka három-négy óra), és gyakorlatilag elölről kéne kezdenem az egészet, mert most már a régiek nem tetszenek, mióta tudom, hogy szebbekre is képes vagyok.
De nem ez a lényeg !!!
Mars azonnal a
Aztán csak ámulj és bámulj, és mától fogva mély főhajtással üdvözölj : ha belépsz az oldalra, máris ott mosolyog Rád Csipike, a róla szóló cikk fejlécében.
Ez még az általam nem javított, ideiglenes iromány : megkaptam a szöveget ellenőrzésre, de a válaszomra már nem reagált a szerkesztő. Remélem, megkapta… (Mindez most, este zajlott.)
Azt mondja, hogy ha jóváhagyom a szöveget, egy napig vezércikk leszek a címlapon, és utána is ott fogok szerepelni (már nem vezércikként) körülbelül még egy hétig.
Na ????
Mit szólsz ?!
És nincs itthon egy falat csokim se, amivel mindezt megünnepelhetném !!! Pedig járna valami finomság ekkora ünnepre – hát nem ???!!!!
Madárkáimtól viszont már megkaptam a prémiumot : mind a ketten rámásztak ma kalitkán kívül a kezemre ! Csupi még azt is hagyta, hogy fölemeljem az arcomhoz és megpusziljam.
Ilyen még sose volt : eddig csak kalitkán belül voltak hajlandók a kezemre jönni. Ott viszont ma reggel ketten ültek egy kezemen. Azért az se volt semmi…!
Persze a kezemért is hatalmas harcok dúlnak : hiába, hogy sokáig csak Csupika mert följönni rá, mióta Csipi is összeszedte a bátorságát, azóta Csupit nem is engedi a közelembe.
Irtó édes a Boszorkány, mert ha kimenekítem a kezemet a kalitkából, jön utána a rácson belül, és majd’ kipréseli a kis fejét a réseken, hogy adjam vissza a kezemet.
Pedig a szakirodalom szerint másképp működik a dolog (ugyebár pici koruktól fogva kell kézhez szoktatni őket, különben reménytelen) – de hát nálunk semmi se úgy megy, mint ahogy a Nagykönyvben meg van írva. Az én pincurkáimnak ennyi időre volt szükségük ahhoz, hogy megbizonyosodjanak az ártalmatlan mivoltomról…
Szó se róla : nem kapkodták el !
Négy hónap – az mégiscsak az eddigi életük kétharmad része.
De annyi baj legyen : fő az, hogy végre eljutottunk idáig ! Ha folyton itthon lehetnék velük, mint ezen a héten, akkor talán már sokkal előbbre tartanánk az enyelgésben…
Most viszont már abbahagyom – egyrészt mert már lefeküdtek a kis drágáim és zavarja őket a kattogás, másrészt a végén még elmész aludni, mielőtt megtekintenéd Csipikét, útban a világhír felé !
Ja !!! Még valami:
Blogocskának már vannak linkjei !
Rá is ment a tegnapi napom nagyobbik része…J J J
A Freeblog hibaelhárítói jól megdolgoztak a pénzükért tegnap, az biztos ! Az őrületbe kergettem őket a hülye kérdéseimmel, mire minden a helyére került.
A linklista lent van bal oldalt az archívok alatt : légy szíves, tekintsd meg azt is !!!
Én tegnap nem győztem játszadozni vele, mert el sem akartam hinni, hogy a rengeteg küszködés után végül mégiscsak sikerült betennem őket, és még működnek is. Egyelőre csak három linkecske van – a többiektől még várom az engedélyt.
Na most már tényleg megyek bagózni, aztán meg futok a kurzorgyárba. Az jó, mert nem kell hozzá kattogni – vagy csak egyet-egyet néha.
Pusssssz ! Mars a Háziállatba !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
(2007)
Kommentek